Ez év júliusának elején jártunk Luxemburgban, Panka unokatestvérének, Zsuzsának és férjének Bencének meghívására. Náluk szálltunk meg úgy, hogy ők érkezésünk harmadnapján hazajöttek Magyarországra. Így négyen, Panka szüleivel nirtokoltuk a rezidenciát a Avenue de Gaston Diedrichen. Az utca névadója egyébként Luxemburg város polgármestere volt, többek közt a vészterhes II. világháborúban.A 11 nap során keresztbe- kasul bejártuk az országot. Nem volt nehéz dolgunk. De átruccantunk Franciaországba, egészen Strassbourgig, visszafele pedig útba ejtettük az Elzászi borutat. Igaz, Pankával is voltunk egyszer a romantikus hangzású Thionville és Longwie városkákban. Na, annál lehangolóbb településeket Békés megyében is nehezen találni. Olyan volt, mintha 1 nappal a II. világháború befejezte után lettünk volna. Megjártuk Belgiumot is, Arlon városát, ahol beleszaladtunk az Ardenneki Veteránautóversenybe. Minden pátosz nélkül, csodálatos volt. A beérkező autókat fogadó téren sanzonok szóltak a hangszórókból, talán még recsegtek is, és jöttek egymás után az autómatuzsálemek.
Németországot sem hagytuk ki. Itt Trier városát és a Mosel- völgyében futó Rajnai borutat jártuk be.
Luxemburgról csak annyit, hogy tényleg nagyon gazdagok, szinte luxuskörülmények közt élnek, de itt is leírom: nem tudják, milyen élmény a barátokkal mondjuk Szanazugban szalonnát sütni.
Az EU egyik központjában pedig lépten- nyomon, úton- útfélen dohányoznak: a liftben, a bevásárlóközpont stb. A hentesnél pedig sor áll, ha híre megy, hogy kifőtt a sertéscsülök. Ez a kép egyébként a főváros Grund nevezetű része, ami völgyben található és lifttel lehet lemenni oda.
