És akkor a napsütötte október 15- i nap másik főszereplőjéről:
Pankáról, az anyáról. Szombat este, de inkább éjszaka erős fájdalmak gyötörték. Szándékosan nem fájásokat írtam, mert elszenvedője nem vette észre, hogy szabályos időközönként jönnének. Így aztán reggel szólt az írnoknak, hogy valamit találjon ki. Azt javasoltam, hogy menjünk be a szülészetre.
Beraktuk a már félig elkészített táskába az utolsó pillanatban megvett holmikat és elindultunk. Reménykedtünk, hogy egy gyors és megnyugtató diagnózis után kora délután eredeti tervünknek megfelelően kirándulhatunk egyet Gyulán.
Útközben örömmel nyugtáztuk, hogy ha "élesben" kell majd mennünk, tudni fogjuk a legoptimálisabb útvonalat a kórházba. Beérve -a táskát se vittük magunkkal- Pankát felvették. (Vagy hogy mondják ezt) Én pedig, miután kívülről megtanultam a szülészet alaprajzát a tűzvédelmi terv ábrájáról, egy kint ácsorgó kispapával elegyedtem szóba, aki "Hosszú napunk lesz." mondattal nyitotta beszélgetésünket. Kicsit sajnálkozva válaszoltam, hogy mi csak beugrottunk, de a vizsgálat után megyünk is. (A sorstáram felesége másnap, hétfő este hozta világra gyemeküket császármetszéssel.)
Na, ezután kijött Panka, és mondta, hogy szülünk, mert kétujjnyi a tágulás. Eléggé meglepődtem. Hát még ő. Amíg visszament további vizsgálatokra, riasztottam mindenkit. Aztán elintéződött az apás szülés problémája is, beöltöztem a kívánt holmikba és bementem a tetthelyre. Éppen a CTG- vizsgálat zajlott, ami már előrevetítette az akciót, ill. mindent rendjénvalónak jelzett. Ekkor már, olyan fél 12- kor 5-6 perces fájások jöttek. A CTG után séta a folyósón, korlátletépés ill. összeroppantás kísérlete. Két ilyen rendbontó tevékenység közt pihenés. Próbáltam az ásványvizet és a szőlőcukrot Panka orra alá dugni, de éppen más kötötte le. A korlátok után minőségi változás következett: bementünk az alternatív vajúdószobába. Bőr bevonatú franciaágy, bordásfal, kislabda, nagylabda, hidromasszázs kád. Utóbbit nem használhattuk, mert nem jött a nővér, aki elindította volna. (A csap igen bonyolult szerkezet.)
No, itt már sűrűsödtek a fájadalmak, elég nagy riadalmat váltva ki belőlem. A halál emlegetése után kimentem szólni, hogy szerintem finiselünk. Az ügyeletes orvos egyetértett diagnózisommal, "Akkor menjünk szülni!" utasítással. Ja, közben időben megérkezett Panka szülésze, aki végig nagyon gondoskodó volt.
A szülőszobában egyszerre 4- en szülhetnek, de az elején csak mi voltunk. A szülésznő a nyomás visszatartására szólította fel Pankát, akinek erre villant a szeme. Én tudom, ez mit jelent. Az események hihetlen gyorsasággal pörögtek. Csak a szemem sarkából láttam a csatateret, de az éppen elég volt.
A gátmetszés, majd a második nyomás után az orvos már látta Tihike haját és a negyedikre pedig megszületett. Hát, csodálatos volt. Egyből felsírt, Panka megkönnyebült, én pedig elérzékenyültem. Eléggé. A mindenféle nyálkák letakarítása után anyukája mellkasára rakták fiúnkat, aki elégedetten szuszogott. Majd ezután, már pólyában, még egyszer megnézhettük, és kivitték. Ezután ott a helyszínen meg kellett várnunk, amíg lefolyik az infúzió. Mellettünk ketten megszültek, ami hanghatásai miatt mindkettőnket váratlanul ért.
Nekem csak annyi problémám volt, hogy az izgalomtól elfeljtettem reggel óta wc-re menni, és ez délután 4 óra körül erős fájásokat okozott, de legalább szolidáris voltam.
